Bármilyen mozgásról van szó, a testtartás minden mozdulatnak a része. Nem mindegy tehát, hogy az adott feladatban, a test bizonyos részei milyen pozícióban vannak. Még a felületes izmok része, bár a trapéz izom alatt helyezkedik el egymáshoz nagyon közel a kis és nagy rombuszizom. Tartásproblémák esetén a leggyakoribb az előre bukó váll, fej, és a púpos nyak. Mindez a mellkas túlzott erejének, és a rombuszizom gyengeségének köszönhető.
Ennél az izomnál nagyon gyakori, hogy inaktívvá válik. Az ülőmunkának köszönhetően kialakulhat az idegrendszerben az izomamnézia. Így a rombuszizom terhelés nélkül hosszú időre kikapcsolhat. Ez a rendszeresen sportolóknál is előfordulhat. Ebben az esetben a test, más izmok túlterhelésével kompenzál.
A kis és nagy rombuszizom, egymás mellett szorosan, a csuklyásizom alatt, a lapocka és a gerinc között helyezkednek el. A nyak és hátcsigolyákról erednek, és a lapocka belső szélén tapadnak. A feladatuk, hogy rögzítsék a lapockát a gerinchez, a lapocka belső szélét a gerinc felé, a lapockát és a vállat egymás felé, felfelé húzzák. A hátrahúzott vállat rögzítik.
A rombuszizmok edzése valójában egyszerű. A legtöbb testhelyzetben a hátra húzott vállakkal aktiválható az izom, ami kiegyenesedett, fiatalos testtartást eredményezhet.
10-20 ismétlés helyett végezz inkább 4-5 ismétlést, 4-5 sorozatban
Feküdj hasra, és keresztezd a kinyújtott karjaidat a mellkasod alatt. Minél jobban ráfekszik a felkar a talajra, annál inkább széthúzódik a rombuszizom és a trapézizom középső része.