A szorítóerő

A szorítóerő ritkábban kerül előtérbe a tudományos kommunikációkban, ugyanakkor kritikus szerepe van az általános egészségben és a funkcionalitásban. A hosszú élet kutatásában alapvető biomarker és ebben a részben feltárjuk a fiziológiai, idegi és hormonális hátterét, az összefüggését különböző egészségügyi következményekkel, valamint a mindennapi tevékenységeinkben betöltött fontosságát. Most lehet, hogy egy üveg kinyitására gondolsz, vagy nehéz dolgok, például a bevásárlás cipelésére, viszont ennél sokkal mélyebb jelentőséggel bír.

Tudományos tanulmányok és adatok bizonyítják, hogy a fogáserő nem csupán a kéz és a karizmok erejét tükrözi, hanem az egyén egészségi állapotának és vitalitásának döntő mutatója. Mivel a markolat erőssége a kéz és az alkar izmok által jön létre, egyszerű fizikai tulajdonságnak tűnhet, viszont a markolat erejét egyre inkább az egészségi állapot, a funkcionális képességek, sőt a halálozás értékes predikturaként ismerik el. A fogóerőt elsősorban az alkar izmai határozzák meg, beleértve a flexor digitóum szuperficiáliszt és profunduszt, a flexor pollicis longust és a kéz belső izmait. Ezek az izmok összehangoltan dolgoznak, hogy előállítsák a tárgyak megfogásához szükséges erőt. Az inak továbbítják ezt az erőt a kéz és az ujjak csontjaira. A szorítás komplex idegi útvonalak által kontrollált, és ezek az útvonalak összekapcsolják az agyat az izmokkal. A központi idegrendszer kulcsszerepet játszik, olyan jeleket küld, amelyek kontrollálják a fogás erejét és pontosságát. Ez azt jelenti, hogy a fogáserő nem csak az izmoktól függ, hanem az idegrendszertől is.

Így a napi feladatok elvégzésében betöltött közvetlen szerepe mellett, a markolat erőssége mélyen összefonódik a neurológiai és hormonális egészséggel, tehát az egyén fiziológiai állapotának átfogó jelzője lehet. A szorítás erejének szabályozása túlmutat az izmokon és a csontokon. Összetett idegi mechanizmusokat foglal magában. A gerincvelő motoros neuronjai beidegzik a kéz és az alkar izmait, és olyan jeleket továbbítanak az agyból, amelyek elindítják és szabályozzák az izom-összehúzódást. A legtöbb izom így működik, viszont a felső végtag ereje olyan magas precízió mellett jön létre, ami kivételes. A markolat pontosságát és erejét a cororticospinális tractus modulálja, ami a finom motoros mozgásért felelős. Ezen kívül az izmok és inak proprioceptiv visszacsatolása tájékoztatja az idegrendszert a kéz helyzetéről, és a kifejtett erő mértékéről, lehetővé téve a valós időben történő módosítást.

Evolúciós mértékben olyan szignifikáns és egyedülálló képességről van szó, ami nagyban összefügg a jelenlegi életünkkel. Ezen működés erőssége és precíziója elengedhetetlen az olyan feladatokban, mint az írás vagy az eszközök használata. Az erős markolat létfontosságú a függetlenség megőrzésében, különösen az idős felnőtteknél, akiknél a csökkenő fogáserő nehézségeket okozhat az önellátás elvégzésében.

A fogáserő hozzájárul az általános biztonsághoz és egyensúlyhoz. Megakadályozhatja az esést, ami nagyon gyakori és komoly kockázat az idősek körében. Az erős fogás fenntartása létfontosságú az általános populációban, ugyanis kritikus szerepet játszik a teljesítményben és a sérülések megelőzésében. A fogáserő nem csak az izomerőt tükrözi, ez egy ablak az idegrendszerbe és a hormonális egészségbe.

A szorítás erejét szabályozó idegi kapcsolatok az agy általános állapotához kapcsolódnak. A fogáserő csökkenése a neurodegeneráció korai figyelmeztető jele lehet, ezért gyakran használják markerként neurológiai értékelésekben. A szorítóerő csökkenése olyan neurológiai rendellenességek, mint a Parkinzon-kór és a Szklerózis-multiplex egyik korai jele lehet. Ez azért van mert ezek az állapotok befolyásolják a kézmozgás szabályozásáért felelős motoros pályákat. Ezen kívül a kutatások kimutatták, hogy az alacsonyabb fogáserő a kognitív hanyatlás és a demencia nagyobb kockázatával járhat. A hormonok jelentős szerepet játszanak a fogáserő szabályozásában is.

A tesztoszteron kritikus fontosságú az izomtömeg- és erő fenntartásához. A növekedési hormon és az inzulin szerű növekedési faktor-1,  az IGF1, hozzájárulnak az izomnövekedéshez és a regenerációhoz. Ezeknek a hormonoknak a csökkenése, amely általában az öregedéssel együtt jár, csökkent izomerőt, ennek következtében a fogáserő csökkenését eredményezheti. A kutatások kimutatták, hogy a markolat erőssége szorosan összefügg az általános egészségi állapottal és a hosszú egészséges élettartammal. A tanulmányok azt mutatták, hogy az alacsonyabb szorítóerő a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke és a halálozás nagyobb kockázatával jár együtt. Annyira megbízható mutatónak bizonyul, hogy egyes kutatók az öregedés biomarkerének nevezik.

A The Lancet egyik tanulmánya szerint, a fogáserő minden 5 kg-os csökkenésével, 17%-kal nőtt a szív- és érrendszeri halálozás kockázata, 9%-kal nőtt a stroke kockázata, és 7%-kal nőtt a minden okból bekövetkező halálozás kockázata. A szorítás erőssége összefüggésbe hozható a kórházba kerülési arányokkal, a műtét utáni felépülések eredményével, vagy akár a különböző fizikai fogyatékosságok kialakulásának a valószínűségével.

Idősebb felnőtteknél a gyenge szorítás a törékenység állapotával jár, ami csökkent izomerővel, állóképességgel és fiziológiás funkcióval jellemezhető. Ezáltal növekedhet a további egészségügyi következmények kockázata.