Az előző tényezők csak példaként szolgálnak, hogy megértsük a szervezet nagyjából mindentől független biokémiai csúcsát.

Az öregedés egy összetett, sokrétű folyamat, amelyet biológiai funkciók folyamatos hanyatlása és a metabolikus stresszhez való alkalmazkodás csökkenő képessége jellemez. Ez a folyamat a szervezeten belül sejteket, szöveteket, szerveket, teljes rendszereket érint, ami idővel a betegségek és a halálozás kockázatának növekedéséhez vezet. A sejtek elvesztik az osztódási képességüket és működési hatékonyságukat. Bekövetkezik a sejtciklus visszafordíthatatlan leállása a stresszre és a károsodásra adott válaszként. A DNS mutációk felhalmozódnak, az epigenetikai változások pedig befolyásolják a génexpressziót és a stabilitást. Változások alakulnak ki a DNS metilációban a hisztonmódosításban és a kromatin átalakulásban. A telomerek, a kromoszómák védősapkái, minden sejtosztódáskor lerövidülnek. Ez végül a sejtek öregedéséhez és apoptózisához vezet. A reaktív oxigén fajták angolul reactive oxygen species (ROS), felhalmozódása károsítja a sejtkomponenseket beleértve a DNS-t, a fehérjéket és a lipideket. Deregulált tápanyag érzékelés alakul ki, károsodnak a jelátviteli útvonalak, mint például inzulin és az IGF1, az AMPK és az mTor. A metabolikus változások miatt jellemzőbb az inzulinrezisztencia és a testzsír felhalmozódása. A mitokondriumok energiatermelő hatékonysága csökken, és a fokozott károsodásuk miatt egyre több ROS-t gyártanak. Az őssejt kimerülés miatt a szövetek általános regenerációs képessége csökken. Megváltozik az intercelluláris kommunikáció tehát változások jönnek létre a sejtek közötti jelátvitelben.
Az előző részben beszéltük, hogy a sejten belüli és sejten kívüli kommunikáció fehérjékbe kódolt információk által történik. Viszont ezek a fehérjék nem mindig sikerülnek jól, genetikai mutációból vagy egyéb okokból. A proteosztázis a fehérjeszintézis egyensúlyát jelenti. Amíg képes több fehérjét gyártani a szervezet, addig nem annyira nagy gond, ha valami nem sikerül, vagy egy fehérje időközben megsérül, mert ki lehet javítani a hibát. Viszont idővel csökken a fehérjeszintézis képessége, így csökken a proteosztázis. Ez azt jelenti, hogy a fehérje homeosztázis csökkenésével felhalmozódnak a nem jól sikerült vagy sérült fehérjék. Csökken az izomerő a csontsűrűség és a szív és érrendszeri hatékonyság. Csökken az immunválasz, ami fokozott fogékonyságot jelent a fertőzésekkel és betegségekkel szemben.
Bekövetkezik az érzékszervek képességének csökkenése, beleértve a látást, a hallást és az ízlelést. Romlik a memória képessége, az információfeldolgozás sebessége és a problémamegoldó képesség.
Előfordulhat depresszió és szorongás. Változások alakulnak ki a társadalmi szerepekben és a kapcsolatokban, amelyek gyakran a magány és az elszigeteltség érzéséhez vezetnek.
Lehet, hogy hihetetlen, de a megfelelő eszközökkel nagyon pontos méréseket lehet végezni az öregedés folyamatát illetően. Az öregedés biomarkerei olyan mutatók, mint a telomérhosz, az epigenetikus órák és az anyagcseremarkerek, funkcionális szempontból pedig a fizikai teljesítmény tesztek, fogáserő, járási sebesség, kognitív értékelések és és a VO2max.
Klinikai indikátorok az életkorral összefüggő betegségek és állapotok, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a csontritkulás.
Következményképpen megnövekedhet az igény az orvosi ellátás, a tartós ápolás és segítő szolgáltatások iránt.
Összességében mindez hat az életminőségre, a függetlenségre és a pszichológiai jólétre.